Amikor elfogynak a szavak…

Veszélyes darabok a szavak. Képesek ellened fordulni a legnehezebb pillanatokban is, mert azt fejezik ki, amit te gondolsz, az jön ki a szádon, amit te akarsz. Ura vagy a szavaidnak, de vállalnod kell a következményeit. Birodalmat építünk a gondolatainkból, végtelen láncokat szövünk belőlük, hiszen szükségünk van rájuk a döntéseinknél. Kellenek a gondolataink, hogy mi magunk … Continue reading Amikor elfogynak a szavak…

Advertisements

Neked adom…

Nehéz elvárások nélkül élni. Nehéz nem úgy indítani egy újabb napot, hogy nem vársz el tőle semmit, hogy nincs, ami lelkesítsen, de olyan sincs, ami miatt görcsölsz. Nehéz nem úgy élni az életet, hogy nem vársz megváltást, nem vársz eredményt, nem vársz semmit, és csak lebegsz. Várunk. Elvárunk. Nem várunk el. Nem várunk. Mindig azt … Continue reading Neked adom…

Hoznád a csomagom?

Messziről érkezel... Húzod magad után a koffered, tele emlékekkel, tele élményekkel, tele fájdalommal. Kezedben egy tükör, amelyikbe ha belenézel, első látásra úgy tűnik, mintha még fiatal lennél, mintha csak a korod számítana. Áhh, ilyen fiatalon hogyan érhet bármi rossz? - kérded magadtól, majd közelebb hajolsz a tükörhöz, és észreveszed a homlokodon a halvány ráncokat, amiket … Continue reading Hoznád a csomagom?

random gondolatok

Gyere. Ülj le mellém. Mesélj. Gyere, üljünk ki egy dombtetőre, vagy fenn a Meszesen valahova. Mindegy, hova, csak lássuk be az egész várost onnan. Valamiért olyan megnyugató Zilaht fentről figyelni. Ahányszor jöttem haza Kolozsvárról, éreztem, hogy a szívem lazult el abban a pillanatban, amikor a Meszes tetőn megpillantottam az én kicsi, félig halott, de annál … Continue reading random gondolatok

Mindidáig azon a véleményen voltam, hogy vakon születni sokkal fájdalmasabb, mert akkor fogalmad sincs semmiről. De tévedtem - megvakulni rosszabb, mert kísért annak a hiánya, amit elveszítettél.   2015.06.11.