off

Off | Út a falak lerombolásához

Valahogy mindig bekövetkezik az az időszak, amikor egyszerűen semmi sem akar jól menni. Valahogy minden egyes egyenes út után következik egy kanyar, ami egy irányú, és addig megyek előre ezen az úton, amíg neki nem megyek a végén lévő falnak. Általában ilyenkor valahogy átfúrom magam a falon, mert visszafordulni nem tudok. Az jó, nem? Ha átfúrom a falat… Ugye, jó? Aztán megint bandukolok előre, de mostmár tele félelemmel, mert érzem, hogy jön egy újabb kanyar, ami egy egy irányú útra vezet, aminek a végén megint ott áll a fal, és félek, hogy megint át kell törjem, hogy továbblépjek, és azt hiszem, mostanra kezd elfogyni az erőm.

Ilyenkor mit teszek? Összerogyok. Hát persze… Meglepő lenne, ha nem. Folyamatosan azon töröm a fejem, hogy hogyan szabaduljak meg ezektől a falaktól. Nem érdekel, ha van kanyar, csak fal ne legyen többé… És tudjátok, milyen sokat töröm ezen a fejem? Sokat. Rengeteget. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni azt a tényt, hogy az élet felállított és összerombolt falakból áll. Nekem egy mező kell, tele szép virágokkal, puha fűvel, ragyogó nappal egy ragyogó égbolton. Igen, nyugodtan röhögjetek ki – végül én is ezt szoktam tenni… Mindent átgondolok, ától zéig átnyálazok mindent, ami történt, mindent, ami idevezetett, mindent, ami akadályoz, hogy továbblépjek és mindent, ami segíthet a túllépésen.

Ez a bejegyzés pedig azért született meg, hogy ti ne kelljen rengeteget törjétek azon a fejeteket, hogy hogyan szabaduljatok meg a falaktól, hanem inkább arra koncentráljatok, hogy hogyan gyűjtsetek erőt arra, hogy minden falat ledöntsetek. Ezek nem kőbe vésett tanácsok, csupán a tapasztalataimról fogok beszélni.

SAKL1LQWRI

Először el kell fogadni azt, hogy az élet küzdelmek sorából áll. Nem létezik olyan, hogy tökéletes boldogság, és napsütés, és öröm, és mosoly, mert ezek mind olyan dolgok, amit folyamatosan építeni kell, amihoz folymatosan keresni kell a véget nem érő puzzle darabkái. Fárasztó, tudom, de a pihenésre kell koncentrálni, nem arra, hogy hogyan érjük el azt, hogy sose fáradjunk el. Ez lehetetlen. Meg kell találni a feltöltődés legjobb módszereit, mert hamarosan ismét menni kell tovább.

Kell az Én-idő. Kell egy olyan alkalom, amikor csak saját magunkkal foglalkozunk, amikor önzőek vagyunk, és nemet mondunk minden másnak. Az újjászületés, ha lehet így nevezni, időigényes, nem szabad elfuserálni, mert akkor rosszul sülhet el. Kell idő arra, hogy felépítsük a tervet, ami szerint élni fogunk, és ezt a lehető legtesthezállóbbá kell formázni, hiszen egyediek vagyunk, és különbözőek. Senki sem lép ugyanúgy tovább, mindenki másképp birkózik meg a nehézségekkel. Az ilyesmi persze nem egyik napról a másikra változik meg, idővel alakul ki. Csak halasztani nem szabad.

Irány vissza a hobbikhoz, a szokásos rutinokhoz! Amikor az élet a padlóra veri az embert, akkor az általában ott is marad egy bizonyos ideig, s addig félretesz mindent, amit addig szeretett és élvezett csinálni. Na hát szerintem az Én-időhöz nem csak a folyamatos gondolkodás, merengés és tervezés tartozik, hanem minden olyan időtöltés, amit szeretettel végzünk, mert végülis ezek része az önmeghatározásnak. Én két ilyen dolgot is tettem mostanában. Az egyik az, hogy visszahoztam a reggeli rutinomat. Nem fogok külön bejegyzést írni ilyesmiről, hiszen ennyiből áll: felkelés, kis netezés, arcmosás, tonikozás és krémezés, kávézás, kajálás, fogmosás, sminkelés, indulás a munkába. Néha a hajammal is kezdek valamit. Na hát ebből mostanában kimaradt a smink és a haj, amik nem nagy dolgok, nem csinálok semmi különlegeset, viszont mégis a reggeleim részévé válltak, és hiányoztak. A másik pedig az, hogy egyik délután munka után játszodtam az unokahúgommal, sorozatot néztem, olvastam, hajat mostam, körmöt festettem és filmet is néztem. Na én mindezt egy délután alatt eddig soha nem tettem meg, és mikor lefeküdtem rájöttem, hogy mennyire feldobott ez a délután és mennyire hiányzott az, hogy lefoglaljam magam. Mostmár a blogot kell még újraélesszem (ismét), és akkor minden a helyére kerül.

876B4VWQ9Y

Szem előtt kell tartani azt is, hogy mik a rossz szokásaink olyankor, amikor kifáradunk. Emberből vagyunk, nem vagyunk tökéletesek, rossz passzban meg aztán pláne, ilyenkor minden rossz tulajdonságunk felnagyobbodik, mert szokásunk rossz módszerekkel levezetni a feszültséget. Na hát ebben a megfogalmazásban elég ijesztőnek tűnik ez az egész, és mondhatnánk, hogy nem így van, mi olyankor soha semmit nem teszünk rosszul, pedig de. Be kell vallani, nem szégyen felvállalni a saját hibáinkat. Én például hajlamos vagyok másokon levezetni, hisztizni, felfújni dolgokat, mindenbe belekötni. Ez egy borzasztó szokás, tudom, de héé – a felismerés az első lépés a javulás felé, nem? Meg kell tanuljam felismerni azt, hogy mikor bántanak meg engem valamivel akaratból, és mikor veszem én támadásnak azt, ami tulajdonképpen nem az.

Ebből következik egy következő tanácsom: ne függjünk másoktól! A függőség persze, hogy több módon mutatkozik be mindenki életében, én viszont most konkrétan arról beszélek, hogy ne várjunk másoktól segítséget. Még pontosabban: ne várjuk el mások segítségét akkor, amikor a saját szarunkat kell feltakarítsuk. Egyrészt azért, mert nem minden probléma olyan, amin másokkal osztozunk, sok probléma olyan, ami minket érni. Megoszthatjuk másokkal, de csak saját magunk oldhatjuk meg. Másrészt önző dolog elvárni azt, hogy mindig mindenki szánjon meg és segítsen összekaparni a szemetet, mert nekik több, mind valószínű, hogy van saját szemetük, amit össze kell kaparni, mi meg a sajátunkkal annyira el vagyunk foglalva, hogy az övékét nem vesszük észre. Harmadrészt pedig a problémák megoldása egy önismereti út, amely során nagyobb hangsúly van azon, hogy hogyan jutunk el a végére, mint azon, hogy eljutottunk. Nem felemelőbb érzés az, amikor egyedül érjük el? 🙂

Ígérem, lassan a végére jutok.

A probléma forrásának a megismerése az, amit én a saját idővonalamon nem tudtam, hova tenni, mert sok múlik rajta. Én kicsit fordítva működöm, mint az átlag ember, de ti szerintem tegyétek az elejére. Mindenképpen meg kell figyelni azt, hogy mikor jelenik meg az a kanyar az életünkben, és miért. Mik azok a dolgok, amik az életünkben történnek, amik előidézik ezt. Talán a munkában jött szembe egy akadály, vagy a magánéletben. Ilyesmikre gondolok. Ezenkívül észre kell venni, hogy mik azok a dolgok, amiket mi talán nem látunk, de a háttérben dolgoznak. A dehidratáltság, vagy a kimerültség közrejátszódhat a rosszkedvűségben, de ennek akár komolyn pszichológiai oka is lehet, ami felett nem szabad szemet hunyni, mert nem játék, és nem vicc. Tudom, hogy most ellentmondok annak, amit feljebb írtam, de vannak olyan esetek, amikor segítséget kell kérni, és az nem szégyen. Csak kapjuk meg azt, ami elindítja a lavinát. Na, ezért kell az elejére rakni ezt a lépést. 🙂

És ha megengeditek nekem, akkor adnék nektek még egy tippet… Amikor úgy érzitek, hogy túl sok rossz ér titeket, gondoljátok át azt, hogy mi az, ami boldoggá tesz titeket. Én megtettem egyszer, be is mutattam nektek, mai napig ez az egyik legolvasottabb bejegyzésem. Rajtam sokat segít, ha időt szánok a hálára is, probáljátok ki, hátha nektek is bevállik. 🙂

2AMTHM4R4F

Mire végzek ezzel a bejegyzéssel rájövök, hogy én vagyok a saját tanácsaim kísérleti alanya. Én nem mostanában kezdtem kimerülni a fal ledöntésében, hanem már jó néhány hete, és kellett nekem jó néhány hét ahhoz, hogy most itt tudjam egy kicsit osztani az észt. Hátha valakinek sikerül mégis segítenem.

Neverhoodot már megkérdeztem a q&a bejegyzés felvezetőjében (amúgy burkoltan tanácsra volt szükségem, csak nem volt még alkalmam elmondani neki, mert béna barátkozó egyén vagyok), de most titeket is megkérdezlek: ti mit tesztek olyankor, amikor rossz passzban vagytok ahhoz, hogy mindent visszaállítsatok a régi kerékvágásba (vagy akár egy újba?) Beszélgethetünk erről itt is hozzászólásokban, vagy a szokásos social media platformjaimon. 🙂

Amúgy ez idő alatt gondolkodtam azon is, hogy hogyan hozzam a bejegyzéseket nektek, és arra a következtetésre jutottam, hogy szerdán és vasárnap lesznek ezentúl új bejegyzések. 🙂

Előző bejegyzés: https://crissymrn.wordpress.com/2018/02/25/nem-olvasos-kihivasok-5-dolog-amit-meg-kell-tenned-telen/

Még több off: https://crissymrn.wordpress.com/category/reszletkerdes/off/

Elérhetőségeim: https://crissymrn.wordpress.com/elerhetosegeim/

Képek forrása: saját, Stocksnap

Képszerkesztő: BeFunkyLittle Things

 

Advertisements

One thought on “Off | Út a falak lerombolásához

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s