könyvek

Könyvek | Jennie Melamed: Lányok csöndje

lcs 1436530

Az első könyv, amit olvastam 2018-ban akkorát robbantott, hogy nehéz lesz a többi könyvnek utolérnie. Miután befejeztem, muszáj volt hagynom néhány napot pihenni a gondolataimat, mert lesokkolt, és szavak nélkül hagyott, és nem is tudom, mikor olvastam utoljára egy könyvet, ami ilyen hatást keltsen bennem.

De lássuk, mit ígér a fülszöveg:

Van valami, amit minden lány tud ezen a szigeten,
de senki nem beszél róla: SZÜLJ FIÚT!

Ahol a totális hazugság a legkisebb bűn, amit elkövetnek a gyereklányok ellen, ahol az ortodox rend a szabadság és az emberi méltóság teljes hiányát jelenti a lányok számára, ahol a világtól elzárt sziget idillje maga a kilátástalanság – ott az elnyomott gyerekek álmodnak maguknak egy szebb, szabadabb, élhetőbb világot. Aztán a serdülő Janey Solomon kilép a sorból, és azt mondja: NEM!
A gyermekek ellen elkövetett abúzus antropológiai aspektusaiból és pszichiátriai kezeléséből doktorált Jennie Melamed nem tanmesét írt a rendszerszintűvé tett molesztálásról, hanem a nővé érő lányok lelkének végtelen gazdagságát, a méltóságra vágyó fiatalok szabadságtörekvéseit ábrázolja ebben a felkavaró disztópiában.

A történet egy szigeten zajlik, ahol szinte kétgyermekes, fiatal családok élnek. Eddig nincs probléma, teljesen normálisnak tűnhet a mi szemünkben. De hamar kiderül, hogy milyen életmódot folytatnak az ott élők, hogyan születnek a gyerekek, miért olyan fiatal minden család, s mindezt úgy, hogy jó formán meg sincs magyarázva. Nem is kell, mert mi, az olvasói, már tudjuk. Minden betű felfalásával egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy beigazolódjanak a legnagyobb félelmeink a könyvvel kapcsolatosan. Ennél többet nem árulok el a történetről, mert szerintem jobb, ha megismerjük a négy lány szemszögéből, akiken keresztül mesél nekünk az író.

A cselekmény apró, nyomasztó, nehéz lépésekben alakul ki. A fejemben már az első soroktól fogva ott motoszkált az, hogy mi történik, és annak ellenére, hogy konkrétan alig esett róla szó, éreztem, hogy mi folyik itt, és féltem haladni vele, mégsem tudtam letenni, hiszen a fájdalmas felismeréssel kézenfogva járkált bennem a remény, hogy hátha nem, hátha jó lesz, hátha jobb lesz. Nem, nem a történetírás szempontjából mondom ezt, hanem azok kívántam jobb sorsot, akik ezeken keresztül kell menjenek, akikkel az én szememben nem kellene ilyesmi történjen. És bandukolunk ebben a komor hangulatban, megismerkedünk a lányokkal, akik ilyen-olyan szakaszban vannak már, és szövődik a cselekmény szál, és megtörténnek azok, amikben reménykedünk, hogy nem, és megtörténik az is, amit el sem merünk képzelni, hogy bárkivel megtörténhet.

És tudjátok, mi a legszörnyűbb benne? Hogy az ő szemükben ez mind normális. És ezért hangsúlyoztam többször is azt, hogy mi nem tartjuk normálisnak az erőszakot, a zaklatást. Az abúzus, a kihasználás, a becstelenítés nem olyami, ami hétköznapi szabad legyen. Szerintünk. Szerintük teljesen etikusak azok a ne szabályok, ami szerint élnek, teljesen normális az, ami zajlik az ajtók mögött, teljesen normális az a fajta apa-lány kapcsolat, ami a történetben jelen van. Mindezt normálisnak tartják, szerintük ez az élet rendje, ez van, ezt kell szeretni, így kell élni, amíg lehet, mert az élet túl rövid – itt szó szerint. Ha valakiről kiderül, hogy ellezni valamilyen szinten a szabályokat, netán lenne más elképzelése, javaslata, ne adj’ isten, meg szegi valamelyiket, azt el kell hallgattatni amilyen gyorsan csak lehet. Nem számít, ha fiú, lány, nő, férfi, terhes, beteg, egészséges. Akinek eszébe jut, hogy valami nem stimmel ezzel az egésszel, azt meg kell büntetni. Punktum.

Mégis vannak olyanok, akik tényleg csak annyit látnak a világból, amennyit ez a sziget mutat belőle. Nem tudják, hogy máshol hogyan élnek az emberek (ha élnek egyáltalán), nem tudják, hogy van más fajta élet, más fajta kapcsolat, más fajta környezet és körülmény, mégis sugja belül nekik valami, hogy nem kellene ez történjen. De azt, hogy gondolkodjanak, azt, hogy érezzenek nem tudják megtiltani. Ez főképp a lányokban alakul ki, mert nem hiába írja a fülszöveg jó tanácsként a könyvbéli várandós nőknek, hogy SZÜLJ FIÚT. A lányok, a nők azok, akik keresztül mennek ezeken a szörnyűségeken, és tudják, és érzik, hogy nem normális ez. És amikor valamelyikük kimondja, hogy el akar menni, a Vándorok elintézik, hogy ne tudjon elmenni. A lányok pedig ez ellen fellázadnak.

Szerintetek mi történik azokkal, akik lázadnak? Én azt javaslom, hogy olvassátok el a könyvet. Nem csak azért, hogy tudjátok meg, mi lesz a sorsuk, hanem hogy lássátok a mi nézeteink fordítottját. És remélem, hogy minél több ember kezébe eljut ez a könyv, hogy kicsit gondolkozzon el azon, hogy nem biztos, hogy a világ olyan szép hely, ha ilyen mély, nyomasztó disztópiák születnek meg.

Nagyon szerettem ezt a könyvet, és egy részem szégyeli, hogy szerettem, hiszen számomra gyomorforgató olvasni arról, hogy milyen normálisnak tűnhet a molesztálás, az erőszak, az abúzus, főleg, ha gyerekek ellen irányul. Ajánlom figyelmetekbe a videót, amivel Bibibuchlove személtette azt, hogy miről szól a könyv.

Köszönöm szépen az Athenaeum kiadónak azt, hogy elhozta Magyarországra ezt a könyvet, hogy lehetőséget ad nekünk, hogy megismerjük a történetet, és hogy megjelenés előtt olvashattam és értékelhettem ezt.

Rendeld meg itt: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/lanyok-csondje

Athenaeum kiadó: https://www.lira.hu/hu/kiado/athenaeum-kiado

Bibibuchlove videója: https://www.youtube.com/watch?v=uD82qCHbxeM&feature=youtu.be

Előző bejegyzés: https://crissymrn.wordpress.com/2018/01/08/off-tervezzunk-2o18-ra/

Elérhetőségeim: https://crissymrn.wordpress.com/elerhetosegeim/

Képek forrása: Líra

Little Things

Advertisements

2 thoughts on “Könyvek | Jennie Melamed: Lányok csöndje

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s