off

Off | Legnagyobb félelmeim

Hősök vagyunk. Legyőzhetetlenek. Akármi nekünk jöhet, akármi szembe jöhet velünk, mi állunk. Minket nem lehet elsöpörni.

Köphet szembe eső – letöröljük.

Megdobhatnak kövel – felemeljük a páncélunkat, és kivédjük.

Mászhatnak ránk bogarak – lesöpörjük.

Semmi sincs, amit ne tudnánk legyőzni, amivel ne tudnánk felvenni a harcot. Mégis, bármit teszünk, elrejteni nem tudjuk. Nincs lehetőség rá, és nincs értelme se elrejteni, mert bennünk van, és bennünk él – amíg le nem győzzük ezt is.

Vagyis ezeket is. Ugyanis biztosan több van belőle. Sajnos.

Szóval nincs értelme tagadni, hogy a hősöknek is vannak félelmeik. A legbátrabbak is félnek valamitől.

Én félek a sötétségben. Kicsi korom óta bennem él ez a félelem, s emlékszem nagyjából, hogy mikor alakult ki, viszont arra nem emlékszem, hogy hogyan. A szívem nagyon erősen dobog, amikor egy olyan helyen járok, ami alig van kivilágítva, és eléggé idegesít és rosszul esik, ha valaki, aki tud erről a félelmemről nincs tekintettel rá, és megijeszt amikor sötét van.

Félek a bohócoktól. Félek, mert nem tudom, mi rejtőzik az a sok festék mögött. Lehet, hogy attól félek, amit nem tudok? Nem tudom. De szerintem a bohócok ijesztőek, és nem szívesen találkoznék velük össze – főleg a sötétben.

Félek attól, hogy ki fognak hullani a fogaim. Vagyis a porcelán fogaim, mielőtt itt lenne az idejük, hogy kihulljanak. Tudniillik, nekem elől a négy fogam nem saját fog, mert nagyon rossz fogaim vannak. Az egyik fogam le is tört, és tökéletesen emlékszem, milyen lelkiállapotban voltam akkor… Nem szeretném még egyszer ugyanazt megtapasztalni. Szóval ezért félek attól, hogy ezek is ki fognak hullani. És légyszi, ne szídjatok nagyon, mert ennyiszer leírtam azt, hogy fog.

És végül összesítem egy csoportba az összes többi félelmem… Félek az egyedülléttől. Pontosabban, a magánytól. Annyira félek elveszíteni a hozzám közel álló embereket – és itt gondolok minden útra, ami az emberek elveszítéséhez vezet -, hogy állandóan töröm magam, hogy minél jobb legyek minél tökéletesebb, hogy mindig ott legyek, hogy ne maradjak ki. Hogy ne hagyjak másokat egyedül. Jobban mondva, hogy ne engedjem, hogy magányosak legyenek. Mert a magány egy felemésztő állapot. És kurvára félelmetes.

De at első lépés a javulás felé a beismerés, nem? És a beismerés bátrakká tesz, bátrabbakká, mint hisszük, hogy lehetünk. És hőssé minket nem csak az erőnk és a tulajdonságaink avatnak, hanem a félelmeink és a lehetőségeink is. Az erősségeink és a gyengeségeink.

Mert minden hős egyedi.

És különleges.

Félelemmel vagy anélkül.

Nektek mi a legnagyobb félelmetek?

Előző bejegyzés: https://crissymrn.wordpress.com/2017/11/16/zagyvasagaim-altatodalom/

Még több off: https://crissymrn.wordpress.com/category/reszletkerdes/off/

Elérhetőségeim: https://crissymrn.wordpress.com/elerhetosegeim/

Képszerkesztő: https://www.befunky.com/

Little Things

Advertisements

One thought on “Off | Legnagyobb félelmeim

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s